Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

A vers szerkezetileg egyértelmuen két részre tagolható. Az elso egységet az
elso és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez
már a rímképletbol is világosan kiderül: A A B B.

A verset az teszi igazán nagy muvé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és
általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költo kétszer
szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja vélünk, hogy valójában nem egy, hanem
két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költo, akinek szerelmi
bánata van.

Feltuno, hogy az elso szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az
igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De
ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan eloforduló oppozíciók.

A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de
nincsen se füle se farka, a 'füle' szó magashangrendusége is éles
ellentétben áll a 'farka' szó mely hangrenduségével, a 'tarka' szó pedig
önmagában alkotja a legerosebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és fekete.

Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem
természetének kettosségére, ami Catullus óta minden jelentos szerelmes vers
sajátja. Egy embert látunk magunk elott, aki bár 'tarka', vagyis a költoiség
minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis
hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a
kedvese nélkül a költo sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk
nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.

A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség
érzete. Itt jelenik meg a versben szereplo egyetlen ige, ez viszont annál
kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'. Az egész verset
átszövo kettosség itt is megtalálható, hiszen szó van egyszer a költo
érzéseirol, amik egytol egyig elhagyják a költot, aki már képtelen arra,
hogy eltartsa oket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni
oket, vagy 'ahol tejet kapni', és szó van az egész társadalomról, akiket
eddig verseinek tejével itatott a költo, és akik szintén mind elpártoltak
tole, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel etetni oket.

A másik, az általános érvényu boci maga az étet. Itt az elso szerkezeti
egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínu,de
nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a 'de'
kötoszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költoi nyelv állandóan
tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen
egyértelmu ugyanis a 'de' szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt
éppen arról van szó: az élet sokszínu MERT nincsen semmi értelme. Hiszen
ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok
mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené,
megsemmisülne. Ez egy újabb kettosség, amit a költo nem old fel, mindenki
kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetoséget,
hogy az élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.

A második szerkezeti egység egyértelmuen a fentiekben már említett 'megyünk'
ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet kapni)
természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentosege van itt a többes
szám elso személynek, vagyis mi mindannyian 'megyünk', mi mindannyian
meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényuvé teszi a verset, hiszen a halál
kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek,
mindig is foglalkoztatni fogja oket. A vers tehát örök problémát feszeget,
és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít
majd, 'ahol tejet kapni', tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét
ahhoz, hogy boldogok lehessünk.

Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költo az élet igazi
céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok
legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába
öntve olyan meggyozoen szakad ki a versbol, hogy méltán sorolhatnánk ezt a
költeményt a legmaradandóbb muvészi alkotások közé.

Olvassuk el a verset még egyszer:

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Ugye milyen máskent szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?