Az előző részből kimaradt! A leg fontosabb egy kisgörci számára! Igen, a játékaim. Nagy gonddal összeválogatott, megszerzett kincsek ezek (na jó, néhányat loptam is...)
Néha gazdi idegeire megyek a sok rámolással, hurcolással, és gurigázással. Főleg, amikor éjszakás műszak után aludni akar. De ezt ő nem értehti. Csak azt látja, hogy egyik helyről vonulnak a játékok és más fontos dolgok a másikra. Sarokból a szekrény mögé, onnan a ketrecbe, onnan némelyik a dobozba, némelyik vissza a szekrény mögé.
Szóval vannak plüsijeim: 1 nyulam ( neki már nincs szeme) + még 1, amit gazdi még régebben kupakgyűlytés során szezett egy üdítős cégtől ajándékba, én meg elkoboztam tőle, 1 maci, 1 Micimackó, 2 süni, 3 kutya. Meg még némelyik, gazdi sajátjaiból, de ezeket mindig visszaveszi. Van egy csomó kupakom, és olyan karikám, amiket gazdi hozott, erre van feltekerve a ragtapasz, és ha elfogy, úgyis csak kidobják. Vannak még ping-pong ladáim, és Kinder-tojás belsők. Meg van 1 átlátszó cicalabdám is, amivel csak akkor játszhatok, amikor senki sincs otthon rajtunk kívül. Gazdi azt mondja, nagyon zörög. Dehát ebben pont ez a jó.
Van még egy narancssárga csövem is, ebben szeretek ki-be bújkálni, és dolgokat beledugdosni. Ezen kívül itt szoktam néha kajálni is. Gazdi látott most olyan csövet, amit direkt göriknek találtak ki, átlátszó,műanyag, de kb. 2000 Ft. Kicsit drágálja. Ha mást nem sikerül szereznie (már játja a boltokat, meg az interneten is nézelődik). Pár hete vett két db, fehér színű légcsövet, amit nagy barkácsáruházben lehet venni a légtechnikai osztályon. Nem rossz, szeretek benne szaladgálni. Ebben legalább lehet, mert 2x1 m hosszú... De nekem akkor is az átlátszó cső kell!!! Már munkálkodok rajta, minden nap le szedek a mostani csőből egy kicsit, rongálom. Nem nehéz, mert puha, műanyag fólia van feltekerve fém drótra. Lőrinc mesélte, a kétméter hosszú csövet egyszer végtelenítette, amikor benne voltak a görik. Egy darabig tekeretek benne, aztán megunták a mókát, és kirágták a közepét. Lehet, ezt kéne csinálnom nekem is??? Így gazdi hamarabb venne nekem olyan szupi csövet.
Van még egy-két db WC papír gurigám is, de nem játszom velük, amióta az egyik galád módon a fejemre szorult. Gazdi segített leszerelni.



Ahogy ígértem, mesélek Péterről is. Ő nagyon jó fej, sokat játszunk ( már amikor van ideje meglátogatni), és nem szokott gyötörni, mint a gazdi. Ki is tüntettem őt azzal, hogy az első ölben alvás Péteré volt, nem pedig gazdié. Na meg, nem is harapdálom őt annyiszor. Sokszor szokott kézből etetni, ilyenkor vagy tápot, vagy husit kapok. Péterrel azt szoktam játszani, hogy bele bújok a nyakába, és a fülével játszom. Ő meg majd megfullad a nevetéstől, mert állítólag csiklandozom. Akkor szokta abbahagyatni, amikor már szinte a fél fejem belefúrom a fülébe. Valami fülgyulladástól fél, nehogy azt kapjon tőle.
Pétert tényleg ritkán harapom meg, , csak ha nem figyel rám. Néha Péter és gazdi össze bújnak, puszit adnak egymásnak és beszélgenek. Ilyenkor én is mindig jelentkezek pusziért, oda furakszom közéjük.
Péter sajnos ritkán jön sétálni, de ilyenkor mindig érdekes helyekre megyünk. Voltunk már a Duna-parton is, fura és félelmetes volt az a sok víz, de azért bele ugtam a lábam megnézni. Aztán voltunk fent látogatóban a nagymamáéknál is.

FRISS INNEN!!! (2004.03.06)
Kaptam fini tejszínhabot is, azt a növényit. Direkt ilyet vettek, merthogy ettől nincs hasmenésem.
Meg voltunk pár szórakozóhelyen is, ahol Péter dolgozik hétvégén. Ide mindig olyankor megyünk, amikor nem dolgozik. Állítólag DJ. Nem tudom az mi, azt mondják, olyan színes korongokkal dolgozik, mint a gazdinak is van, és hangos a zene. Azt mondják, a hangos zenétől biztos félnék, meg a sok embertőkl is. Azért megnézném.
Ezeken a helyeken mindig jó volt, mert a főnökasszonyok szerettek engem. Az egyik helyen, ahol étterem is van, bemehettem a konyhába. Kaptam finom, félig főtt csirke husit, direkt nekem főzte a szakács. Voltak letéve nagy tálak a földre, bele másztam, kiszolgáltam magam, loptam finom főtt répát. Igaz, kicsit zsíros lett tőle a fejem. Utólag kiderült, az úgy is maradék volt, kidobták volna.

Jó elmenni ilyen helyekre, mert ilyenkor gazdiékkal mindig volt még 8-10 ember, akik játszottak velem, meg simogattak. És mindenki velem akart foglalkozni. Hiába én olyan tündéri és aranyos vagyok. Ki is használtam, mentem folyamatosan körbe dícséretért, hátvakarászásért.

 Szóval szertetem, ha Péter is a közelben van, mert messzebre megyünk, be a városba, néha autóval is, és mindig történik valami. Mellete soha nem lehet unatkozni. Amúgy is szeretek autózni. Kibámulok az ablakon, és élvezem a kilátást, az utat, és a hogy az emberek néznek. Gazdi ilyenkor mindig beráncigál az ablakból. "Szegény drágám, még a végén huzatot kapsz! Különben is, nem kell mindig felűnősködni." Pedig nem is vagyok olan magamutogatós fajta. Csak mint minden göri, szertek szerepelni.
Ezért is szeretek sétálni. Mindig én kerülök a középpontba.

Bár néha az emberek furákat kérdeznek. Néha jól megaharapnám őket, olyanokat.
Itt van néhány kedvencem:
- És milyen magokat eszik?
- Nem bántja a szomszéd csirkéit?
- Iszik vért?
- Szokott büdöset lőni?
+ a bónusz: - Nem eladó?
Egyszer egy néni amikor meglátott, felkiáltott: - Jé, milyen hosszú! Hány pár lába van?

Bár olyannal is találkoztunk aki ezt mondta:
- De édes! Milyen álat ez? És amikor megtudta, hogy vadászgörény vagyok, ezt mondta: - Pfúj. És elhúzta a csíkot.

Jó volt sétálni nyáron hajnalban. Meg ősszel is. Túrtam magam a falevelek alá. Kár, hogy nincs róla kép. Elragadó lehettem falevelekkel a fejemen.
Télen is jó sétálni, már ezt is tudom.
Csak télen hiányzik az a jó földszag, amit kaparáskor érzek. És télen nem is lehet ásni, mert oylan kemény a föld, hiába kaparom. De a hó az jó dolog, el lehet bújni. Gazdi nem is lát. De mindig megtalál, hiába trükközök. Nem tudom, hogyan csinálja, talán a póráz segít neki?

A hóval egy baj van: Hideg. Pár perc után felkéredzkedek, és így vitetem magam.  Nézek ki a kabát nyakánál. De bemenni még nem lehet, csak ha a gazdi keze-láb-orra-szája már lilára van fagyva. Ilyenkor nem akarok bemenni, jó nekem a meleg kabát alatt, nem is értem, ő miért nem élvezi? De ilyenkor is győz a nyers erő, ha nem megyek, visznek.

Sajna nem tudom, milyen a tavaszi séta, tavaszom még nem volt. Gazdi áradozik róla, hogy az milyen szép is, meg hogy zsongás, és pasik, meg ilyenek. Szerintem marhaság. A kiránduláson, és a kiállításon is  (amiről még mesélek) csak kötekedő fiúgörikkel találkoztam, mind rögtön elkezdett cibálni. Nem tudom, mi a jó a pasikban. Azért remélem lesz tavaszom is, hátha megértem, mit eszik rajta annyira a gazdi.

Egy dolog nem jó a sétában, a felöltözködés. Utálom a hámot felvenni, ilyenkor vadul tekergőzök. De ha már rajtam van, és kint vagyok, nem érdekel, sokkal több, fontosabb megnézni és szaladgálni valóim vannak. Amúgy a kabát alatt szoktam utazni mindig, néha furán néznek a gazdira amikor lent csücsülök a hasán és megindulok felfelé a nyakánál. Ilyenkor az egész kabát úgy mocorog a pocakján, mint akiből egy szörny készül előtörni. A múltkor így mentünk ki busszal Dorogra is. Bogárkáék vettek fel minket, hogy elhozzunk egy Guszti nevű fiúgörit. Hát, szegény tényleg elhanyagolva nézet ki. Meg utána gazdi keze is a sebészeten. Mert az a kis hálátlan, megharapta a gazdimat. Hallottam, ahogy gazdi visít a konyha kövén. Sajnáltam is szegényt. Azért én enniyre soha nem haraptam meg. Gazdi otthon mesélte, hogy megharapott egy inat, és egy ideget. Most alig tud fogni, és zsibbad az ujja is. Na, ha majd találkozok ezzel a Guszti jószággal, én is megharapom, hogy tudja, mi az hogy göriharapás!
De előbb épüljön fel, mert eléggé el volt hanyagolva!
Most mindenki őérte aggódik, hogy legyen neki jobb sora, mint eddig. Szegény, azért megérdemelhetné! Nekem szerencsém van, annak ellenére, hogy gazdi 12 órát dolgozik, és sok dolga is van, hacsak teheti, mindig szakít rám időt. És amikor otthon van akkor csak velem fopglalkozik egész nap. Kipakolja a ketrecet, felmossa a koszt amit csináltam, elrámolja a dolgokat, amiket nagy munkával elhelyeztem a padlón. Szóval szépen kiszolgál engem. 
Persze azért néha megharapom, de csak úgy jelzés képpen, hogy tudja, ki a görény a háznál! Kell egy kis erődemonstráció, nem?
Ez inkább csak játék, nem is hagyok nyomot. 
Lábujjazni is szoktam, bár emiatt gazdi 8 hónapja nam volt mezítláb a szobában.
Este néha a gazdival alszok. Ilyenkor bebújok én is a takaró alá, befészkelődök a térdéhez, vagy az oldalához. Persze, ha hajnalban, vagy éjszaka felkelek, akkor  azonnal játszani kell velem. Néha nem vevő rá, ilyenkor berak a ketrecbe. Egy időben nem voltam oda ezért (most sem, csak hozzá szoktam), vadul ráztam és kaprtam a rácsokat. Gazdi megpróbált mindent amit lehetett. Orrpöci rácson át, ketrec letakarás, minden. A legvadabb az volt, amikor egy éjszaka alatt ellocsolt 10 liter vizet a szobában, mert amint zörögtem, fecskendőből odaspriccelt. Aztán bele fáradt az egész hajcihőbe, és nem foglalkozott velem, ha hisztiztem.
Így mostanában már hamarabb lehiggadok, és elvonulok pihenni. Bár azt mondják, amíg zörgök, felébred az egész család... Mint amikor az ajtót kaparom, ha kiszökök, a ketrecből. A múltkor gazdi éjszakás volt, és nem zárt be. A legszebb az egészben, hogy akkor még nem tudta, ki tudom nyitni a szoba ajtaját is. Így kiszöktem, és bemásztam gazdi szülei mellé, amíg aludtak. Ki is kapott miattam.
Amúgy is szeretek kiszökdösni, miközben a gazdi közlekedik az ajtón. Ilyenkor  rögtön a fürdőszobába rohanok, mert ott lehet bújócskázni a szennyestartó és a mosógép mögött. Vicces, ahogy a gazdival szemezünk, miközben megpróbál megfogni. De általában átver, csinál valami olyat, amit közelebbről is meg akarok nézni. Vagy úgy csinál, mintha kaja lenne a kezében. Én meg mindig bedőlök neki. És már vissza is vagyok pakolva a szobába...

Firss innen (03.15)
Amit az öltözködésen (hám felvétele) kívül nem szeretek: Karom vágás. Ilyenkor gazdi erősen fog, és csipesszel, vagy a karomvágóval vágja a körmeimet. Ha lehet próbálok védekezni, harapni, de mostanára már olyan ügyesen fog egyedül, hogy moccanni sem tudok. 1-1 lábam között szünetet tart, ilyenkor dühösen pattogok és fújtatok veszettül. És az egész procedúra alatt persze visítok. A legvégén persze ad nekem valami finomat, így a mérgem hamar lecsendesedik. Végülis nem olyan vészes ez  a manikűr, de ha nem csinálnék ügyet a dologból, nem is kapnék ugye a végén jutifalit…
A másik dolog amit utálok, de ezt komolyan: A fülpuci. Utálom ha a fülemben turkál. Szerintem egy szadista. Szerintem semmi baja a fülemnek, de gazdi azt modja, néha van benne valami fura barnás váladék, amit neki mindenképpen muszály kipucolnia. Nekem ugyan nem fáj, nem viszket, nem is vagyok büdös, felőlem akár így is maradhatna, de ő csak piszkálja. Bele csepegtet olyan folyadékot, amit a kutyakozmetikában is használ a kutyáknak, macskáknak. De én nem vagyok se kutya, sem macska, abba hagyhatná a szekírozást. Amint meglátom a kezében a flakont, már szaladok is a szekrény mögé… Persze idővel nem bírom megállni, hogy ne kíváncsiskodjak. Ilyenkor elkap, és aztán végem.
Amikor emiatt dühöngök, mindig azt mondja, rászolgáltam a nevemre…

Ami két nap után ragadt rám, tavaly július 17.-én. ( Szóval, ha köszönteni akartok: szülinap: június 1. körül, névnap: július 17.)
Szóval ugyan így pattogtam dühömben valamiért, és aztán pattogás közben a hátsómhoz  hozzá ért egy asztal lába. Ezen mégjobban berágtam, oda haraptam, és pattogtam tovább, amíg valami megint hozzám nem ért 3 pattogás után. És ezen mégjobban felhúztam magam, és ez így ment egy jó darabig. Gazdi testvére meg is jegyezte, és utána így havott: Dilis. Ezt rövidítette le gazdi Dili-vé. De midenki azt mondja, jó név. Legalábbis nekem is jobban tetszik.
Jobb is, mint a Maszat. Vagy pedig ami méginkább nem tetszett: a Csipke. Inkább Dili maradok. Az úgy is olyan egyéni, ilyen neve senkinek sincs, a kiránduláson legalábbis egyszer semtalálkoztam másik Dilivel.

Nem nagyon rajongok az állatorvosért sem. Pedig rendes pasi – csak egszer haraptam meg őt, hogy tudja mi is vagyok…. A szurikat amiket tőle kaptam ugyan hang nélkül viseltem ( büszke is volt ráma gazdi), azért akkor sem volt jó érzés.
Nem beszélve arról, hogy amikor legelőször oda vitt a gazdi, valami nagy madár is volt a váróban, aki éhesen nézett engem. Tutira meg akart enni. Még jó, hogy elbújhattam gazdi ölében.
Így eleve félve megyek hozzá, nem tudom, mikor találkozok ott megint azzala madárral.

Voltam kutyakozmetikában is!
Amúgy a kutyákkal jól megvagyok. Talán tartanak is tőlem egy kicsit, de ez csak mégnagyobb bátorsággal ruház fel. Mit nekem egy német juhászkutya, vagy rottweiler… A kiállításon is ami itt volt Esztergomban még tavaly nyáron, mind kekeckedni akart velem, de hát gazdi nem hagyta hogy ellássam a bajukat.

Jó volt a kozmetikában, gazdi végig velem foglalkozott, amikor nem volt bent kutya.
Volt ott két kis yorki, azok aranyosak voltak, de az uszkárral már nem lehetett játszani, úgy felhúzta az orrát. Jól megharaptam volna, hogy játszon velemegy kicsit.
Amikor hoztak egy macskát még a hordozóm is elrakták (velem együtt), mert őszeszélyessége nem bírta a szagomat…
Szóval az ott megfordult állatok ( 6 kutya ás 1 macska) közül öt kutyával jól eljátszottam. Azt mondják, ez ritka hogy egy göri így kijöjjön idegen kutyákkal.
Gazdinak is van 3 kutyája, egy német juhászkutya, egy chow-chow, és egy igen öreg tacskó. Jól kijövök velük. Kivívtam egy orron harapással,  hogy kellően tiszteljenek, így azóta azt teszik, amit én akarok. Peckesen sétálok közöttük, mint valami Napóleon.
Persze azért gazdi vigyázó szeme midigrajtam van, a kutyakozemtikában és otthon is.
Aztán a nap végén engemis megfürdettek. Nem voltam oda ezért az egész ceremóniáért, de végülis ki lehetett bírni. Kaptam nercolajos pakolást, proteines kímélő sampont, és balzsamot is. Nem szeretek fürdeni, most is, amint kikerültem a törcsimre, rögvest szárítkozni kezdtem, még gazdi sem kellett. Tudok én egyedül is törölközni. De utána gazdiék el voltak ájulva, hogy menniyre eltűnt a szagom. Megjegyzem, nem is voltam büdös. Szerintem. És különben is, mások fürdés nélkül is azt mondják, méz illata van a bundámnak. Egy helyen elneveztek Mézecskének.