Dili Kalandjai

By: Panka

Dili vagyok, a vadászgörény.
Február 1. környékén leszek 8 hónapos, a színem vadas szín.

Bár télire szép sapkát növesztettem, gazdim dicsekszik is vele mindenkinek.
Mivel már olyan sok időt megéltem, megosztom Veletek bölcs tapasztalataimat. Néha elmélkedni is szoktam, mindenféle fontos dolgokon. Pl. a színem miatt.- Néha úgy érzem, nem áll jól nekem ez a szín. Már csak azért sem, mert néha gazdiék ezt mondják: Vadas mártás meg tészta az ebéd. Nem értem.

Azt már nem is említem, hogy nem is vagyok vad. Az elején még megpróbáltam az lenni, haraptam, hogy megmutassam, milyen vad is vagyok, de nem jött be. Fájt tőle az orrom. Rájöttem, hogy a puszi osztás sokkal kifizetődőbb.
Vicces volt a gazdi arca a kiránduláson is, mert ott mindenki azt mondta: "Panka, te biztos csak kitalálod a történeteket, mert ez a kis Dili olyan hízelgő, nem is lehet olyan vérengző. Az igazság az, hogy ott is megérte puszizkodni, mert Évitől, a hivatalos kézből etetőtől kaptam fini csirke husit. Igaz, néhol kicsit nyers volt, meg sótlan is, de jobb, mint a táp.

Bár a táppal meg lehet játszani. A csirke husi nem zörög, és nem is gurul. Tegnap kiborítottam a nagy üveg tápot. Anyuék azt mondják, aroma őrző teteje van, és nehéz kinyitni. Nem tudom, mi az, hogy aroma őr, de sikerült fellökni az üveget, a tető elgurult, és a sok-sok barna bogyó mind kiszóródott. Na jó, segítettem kicsit, de a lényeg, hogy fantasztikus látvány volt. A gazdi egész nap valahol máshol volt, valami kórházban, vagy hol, és csak este jött haza. Mindig ezt csinálja. Ilyenkor betuszkol a ketrecembe, és tesz rá egy lakatot is. Mert ügyes vagyok ám, és kitudom nyitni. Mint az összes szekrényajtót, fiókokat, és a zenedoboz ajtaját is sikerült szétszadiznom. (Gazdi azt mondta: Még jó, hogy csak Cd-ket hallgatunk, azt pedig csak gombokkal lehet kinyitni.) Néha elfelejti a lakatot. Ilyenkor megvárom, hogy mindenki elmenjen a dolgára, és én is elfoglalom magam. Nehogy már unatkozzak… Tegnap csak kicsit pakoltam szét, inkább bemásztam a szekrénybe, és ott szundikáltam.

A múltkori alakításom jobb volt, szerintem gazdinak is jobban tetszett. Nem voltam olyan fáradt, így volt időm szépen körül nézni, és megvizsgálni mindent. Először is a pálmával kezdetem, mert gazdi féltette, mindig rám szólt, amikor azt nézegettem. Nem volt benne semmi, pedig kiszedtem az egészet. És nem találtam mást, csak földet, meg növényt. Nem tudom, mit kellet ezen aggódni, egy csomó másik növény van a lakásban. Aztán a sarat le kellett valamivel törölni rólam valahogy. Így kicsit rosszul nézett ki a világos Ikea rongyszőnyeg, meg az ágytakaró. Ja, és a falakra is került, mert feljebb is lett volna megnézni való, csak azt nem értem el, hiába nyújtózkodtam. Aztán megnéztem a könyveket is, és a sok-sok papírt is, amik alul voltak színes dobozokban. Aztán feljebb a polcokon találtam szép színes, tükrös korongokat, lyukkal a közepükön. Nem tudom, mire való, de jól néznek ki. Meg széthordtam a kutyákat, macikat, és a nyulakat is. Igaz, nekem is van egy csomó, de ezek nagyobbak, érdekesebbek, mint az én sünöm, nyulam, kutyáim, és mackóim.

Volt egy kis mellé fogásom is, mert bemásztam a gazdi kutyás felszerelései közé. (gazdi kutyázik is, mert van neki egy csomó másik szakmája is. Pl. kutyakozmetika, meg kutyakiképzés.. Néha haragszom is rá, mert olyan idegen állatszagokkal jön haza, hogy kicsit büdös néha szegény) Szóval itt vannak a kínzó eszközök is, amikkel gazdi levágja a körmeimet, és megpucolja a füleimet. Na, ezeket jól eldugtam. Épp cipekedtem a szekrény mögött egy nagy flakonnal, amikor lejött a teteje, és belement a számba a folyadék. Már tudtam a szagáról, ezzel szokta szadizni a fülemet. Nagyon keserű volt. És csípett is. Többé nem nyúlok hozzá, megígértem! A rossz ízt meg hiába próbáltam eltüntetni, kénytelen voltam egy-két alutasakos Whiskast megrágnom. A göri pástétom jobb, de ezt gazdi kapta valamelyik betegtől a kórházban ahol dolgozni szokott. Így mostanában ilyeneket is eszem, mert van még 20-20 db mindből. Végül is ehető, nem vészes. Aztán este jött a gazdi. Éppen aludtam, a puha, fehér rongyok között a szekrényben. Biztos nem tudta hol vagyok, ezért el kezdett kiabálni. Sértődötten dugtam ki a fejem. Már aludni sem hagynak…

Ezek után nagy változások lettek, kipakoltak mindent másnap, lefestették a szobát, aztán vissza hordtak mindent. Most kicsit furcsán néz ki a szoba, mert az alsó polcokon semmi sincs az én játékaimon kívül. És új virág is került a szobában, igaz a TV tetején trónol… Mondtam én, van még növény a lakásban, nem kell úgy aggódni… Meg fölösleges a TV-re feltenni, már tudom, csak virág meg föld van benne… Bár azért a földet szívesen kikaparnám néha…

Mesélnék a kezdetekről is. Kaposvárról hoztak engem meg a tesóimat Esztergomba.
Állítólag a gazdi nagyon akart engem már évek óta (nem is értem, hiszen akkor még nem is éltem, hogyan tudhatta, hogy én ilyen fantasztikus kis göri leszek…) gyűjtötte az információkat, rólunk, görikről.
Egy állatkereskedő hozott el minket a tenyésztőtől. Többet nem tudok a szüleimről, meg a tenyésztőről, így gazdiék azt mondják, ivartalanítva leszek. Ez nem tudom, mit jelent, de rosszul hangzik.
 Szóval gazdinak telefonált az állatos ember, hogy megjöttünk.
A helyünk végül is nem volt túl jó, de olyan sem amiről néha hallani lehet, hogy pici ketrecekben, rossz körülmények között tartják az eladásra váró göriket. Nekünk nagy ketrecünk volt, 4-en laktunk benne. Ami rossz volt, hogy a kirakatban laktunk, és sokan kopogtatták az üveget.
 Viszont sokat voltunk kézben, és volt bent több játék is. Az állatos embernek is volt görije, így tudta hogyan kell velünk bánni. Harapdáltuk is őt rendesen, de már ő elkezdte a szoktatást az emberkézhez.
Ez nem tudom miért volt jó, nekem végül is mindegy volt, hogy harapok-e, vagy sem.

Aztán jött a gazdi , és beültünk az ölébe, mi hárman lányok. (Volt közöttünk egy negyedik, fahéjas, kimondottan jó pasi is, de hát gazdi csajszi párti volt.) Szóval hárman ültünk az ölében egy másodpercig, aztán hárman mentünk volna száz felé… Így egyesével nézegetett minket. Végül is, engem választott, mert nekem volt a legnagyobb fejem, és én voltam a legvilágosabb is. Ezt sem értem, hogy ez miért volt jó, de örülök, hogy ő lett az én gazdim. Amúgy is én voltam a legszebb, a legjobb, és a legokosabb is. Szóval egyszerűen tökéletes vagyok. Tehát tényleg én voltam a legjobb választás. Másnap vissza jött, elvitt engem, és vett nekem egy csomó mindent. Egy nagy ketrecet, amit azóta kinőttem - az elején majd' elvesztem benne, akkor nagyobbnak tűnt. Azóta mintha össze ment volna.) Vett nekem egy szállító dobozt is. Ezt annyira nem szeretem, de mindig érdekes dolgok történnek, ha bele tesz.

 Aztán vett nekem egy itatót is. Az elején nem tudtam, hogy mit kell vele csinálni, pár óráig nem is ittam semmit. Aztán gazdi megfogta a nyakam, és az orrom a golyóhoz nyomta. Nem voltam oda az ilyen erőszakért, de rá jöttem, abból jön a víz. Elejével gazdi próbálkozott vizes tállal is, de mindig kiborítottam, és úszott tőle az egész ketrec.

A múltkor játszottam is az itatómmal, alá feküdtem, és úgy kapartam. Vicces volt nézni közben a gazdit, ahogy fényképezett. Biztos azt hitte, hogy zuhanyzom.

Mostanában meg azt hiszi, hogy a golyósból nem iszok eleget, ezért, amikor otthon van, a ketrec melletti pótvacsi mellé kapok üveg vizes tálkában inni. Ezt nehezebb kiborítani, bár ha nem elég szemfüles tologatás közben ezt is kidöntöm, és akkor eláztatom a szobát. Amúgy ezek a pótvacsik a kedvenceim, ezekből mindig teszek el ínségesebb időkre: többféle husi parízer, vagy sovány sonka szelet, néha hal, esetleg máj, ezeket gazdi a hűtőből lopja nekem. Egy-két szelet husitól még nem hal éhen a család…sajtok, amikért nem vagyok különösen oda, de vésztartaléknak azért eldugdosom, és szokott lenni mindig többfajta gyümölcs is. Hol egy vékony csík kivi, alma, banán, ilyesmik. A narancsnak csak az illatát ismerem, gazdi nem ad belőle. Azt mondja, fájni fog tőle a pocakom. Próbálkozott gazdi minden félével. Ami a kedvencem volt: Dinnye, meg dinnye befőtt. És a tojásos nokedli. Meg egy-két nyalás krém sajt. A tejszín hab. Meg a puding, vagy joghurtok. Ezek fincsik. A túró gombócért, meg úgy általában a túróért nem rajongok. A tojást is megeszem, pláne, ha nem kell minden nap azt enni, viszont az uborka, gomba, meg az ilyen gusztustalan dolgok nem ízlettek.

Aztán vett még egy lapátot is, ami azóta valahogy eltűnt, szerintem kidobta a szemétbe a piszkos alommal együtt. Én becs szó, nem nyúltam hozzá. De most komolyan. Azóta vett másik lapátot, ezzel szokta a kaksit, meg a pisis almot kiszedni a tálcából minden nap.

3 naponta meg kirámol mindent a ketrecemből, és csak a legszükségesebbek kerülnek vissza. Megjegyzem, általában idejében, mert néha alig férek be a szerzeményeim mellé aludni. De akkor is bánt, mert néha alig tudom becipelni a nehéz cuccokat. És amire én nagy munkával berámolok egy egész nagy almát, a plüsiket , zoknikat, radírt, labdákat, kanalakat, labdákat, zsepiket, dobozokat, meg egy csomó kaját, ő 10 perc alatt elszedi tőlem. Amikor én 3 napig dolgoztam velük!!! Ilyenkor berágok, és fújtatva védem, ami az enyém. Néha pattogással, szőrborzolással nyomatékosítom nemtetszésemet, de mindig győz a nyers erő… Pláne, ha harapok, és betesz a hordozómba. Úgy hívja ilyenkor: a dühöngő. De vannak még raktáraim, amihez szerencsére nem nyúl túl gyakran. Ezek a szekrény mögött vannak, ide hordok be mindent amit érdekesnek, vagy furcsának találok. Ide kaját ritkán hordok, lehet, hogy ezért hagyja békén. Bár a múltkor a filctollkupakját 5 perc alatt megtalálta. Nem is bántam, mert amúgy is irtó büdös volt. Ezeket a kincseket kb. havonta szokta átnézni. Ha jól számolom, mostanában rabolt ki hetedszer.

Ilyenkor a játékok vissza kerülnek a helyükre, a porcelántálkákba, ami meg szemétbe való szerinte, azt nagy zsákba, vagy zacskókba gyűjti. Ez mindig vicces, mert én meg rögtön megpróbálom vissza lopni, és állandóan a zsákban turkálok. Egyébként meg jó pofa, tetszik a hangja…

Jól elkalandoztam.

Mesélek még a továbbiakról is legközelebb, de már nagyon késő van. Hátra van még sok- ok minden, pl. a haza érkezésem, séták, kirándulás, kutyakozmetikai kaland, ilyesmik. Nem beszélve arról, hogy ez az iromány, csak gyorsan, göri-futtában íródott, és még nincs minden benne, amit elterveztem. De remélem így is tetszik. Légyszi,  jelezzétek vissza hogy milyen szerintetek…. Addig is sziasztok!

Üdv: Dili & Panka